A felületi csiszolást sima felület sima felületének előállítására használják. Széles körben alkalmazott csiszoló megmunkálási eljárás, amelynek során a durva részecskékkel borított forgókerék (köszörűkorong) vágja a munkadarab fém vagy nem fémes anyagból készült forgácsát, így annak felülete sima vagy sima.
A felületi csiszolás a leggyakoribb az őrlés során. Ez egy befejező eljárás, amelynek során egy forgó csiszolókorongot használnak a fém vagy nemfémes anyagok sima felületének simításához, hogy kifinomultabb megjelenést biztosítsanak azáltal, hogy eltávolítják az oxidréteget és a szennyeződéseket a munkadarab felületein. Ez elérheti a kívánt felületet funkcionális célból is.
A felületi csiszoló csiszolókorongból, tokmánynak nevezett munkadarab-rögzítő eszközből és egy előre mozgatható vagy forgóasztalból áll. A tokmány az anyagot a helyén tartja munka közben. Ezt megteheti kétféle módon: a ferromágneses darabokat a mágneses tokmány a helyén tartja, míg a nem ferromágneses és a nem fémes darabokat a helyén tartják vákuum vagy mechanikus eszközök segítségével. A mágneses tokmányon elhelyezett (ferromágneses acélból vagy öntöttvasból készült) gépi váza felhasználható nem ferromágneses munkadarabok tartására, ha csak mágneses tokmány áll rendelkezésre.
A felületi csiszolásnál figyelembe kell venni a köszörűkorong anyagát és a munkadarab anyagát.
A tipikus munkadarab-anyagok közé tartozik az öntöttvas és az enyhe acél. Ez a két anyag nem hajlandó eltömíteni az őrlőkorongot feldolgozás közben. Egyéb anyagok: alumínium, rozsdamentes acél, sárgaréz és néhány műanyag. Magas hőmérsékleten történő köszörüléskor az anyag gyengül és hajlamos korrodálódni. Ez az anyag mágnesességének elvesztését is eredményezheti, ha ez alkalmazható.
